Múlt héten, amikor a szomszéd Marika néni átjött egy kávéra, és mesélt az ő új konyhai kütyüjéről, felcsillant a szemem. Azt mondta, megtalálta a legjobb airfryer-t, ami teljesen megváltoztatta a főzési szokásait. Na, mondtam magamban, nekem is kéne egy ilyen – elvégre a doki is mondta, hogy ideje lenne egészségesebben enni, különben megint felszaladnak rám azok a plusz kilók.
Este, miután a gyerekek már aludtak, nekiültem böngészni a netet. Azt hittem, egyszerű dolgom lesz, de basszus, annyi különböző márka és típus van, hogy már a harmadik kávémnál tartottam, és még mindig nem láttam át a sztorit. Szerencsére rábukkantam egy oldalra, ahol normális emberek írták le a tapasztalataikat, nem csak olyan megrendelt vélemények voltak. Volt ott egy háziasszony, aki részletesen leírta, hogyan égette oda az első adag sült krumplit, de aztán rájött a fortélyára.
Na, ez már döfi, gondoltam, és elkezdtem módszeresen átnyálazni a teszteket. Az egyik videóban egy szakács mutatta be, melyik gép mire képes. Nem az a fajta volt, aki minden szirszart feldicsér – őszintén elmondta a bakikat is. „Ezzel vigyázzanak, mert úgy zúg, mint egy vadászgép!” – mondta az egyik típusról. Egy másiknál meg: „Na, ezt felejtsék el, ha négyfős családra akarnak főzni, ebbe egy madár reggelije is alig fér bele.”
A nagy kérdés persze az volt, mennyit szánjak rá. A férjem szerint már megint túlgondolom a dolgot, de hát ez nem egy zoknivásárlás, na! Végül egy közepes árkategóriájú mellett döntöttem, ami nem volt akkora, mint egy mosógép, de azért egy rendes adag csirkeszárny is befért. Tudod, olyan, amiben nem kell minden második sütésnél kipakolni és újratölteni.
Amikor megjött a futár, úgy izgultam, mint amikor először mentem randira. A srácok is ott ugráltak körülöttem, ahogy bontottam a dobozt. Az első próbálkozás persze nem sikerült valami fényesen – a hasábburgonya olyan lett, mint a cipőtalp. De nem adtam fel, elvégre a YouTube tele van tippekkel. A második próbálkozásnál már kezdtem érteni, hogy működik ez a módi.
Most, egy hónappal később, már nem is értem, hogy éltem eddig nélküle. A múltkor csináltam benne olyan ropogós csirkecombot, hogy még anyósom is megnyalta mind a tíz ujját – pedig ő aztán nem az a könnyen elégedett típus! A legjobb az egészben, hogy tényleg nem kell bele olaj, mégis minden olyan lesz, mintha a legjobb étteremben készült volna. Ja, és a legviccesebb? A szomszéd Pista bácsi is átjár kóstolgatni, aztán múltkor látom ám, hogy neki is hozza a futár a csomagot. Szóval úgy tűnik, lassan az egész környék áttér az egészségesebb sütésre. Ki gondolta volna, hogy egy konyhai kütyü ennyire feldobja az ember életét? Na és persze a derekam is karcsúbb lett – bár ezt inkább annak köszönhetem, hogy már nem olajban tocsogó kaját eszem. A gyerekek meg már követelik a „repülős sült krumplit” – így hívják, mert szerintük úgy néz ki a gép, mint egy űrhajó. Hát igen, néha a legegyszerűbb döntések hozzák a legnagyobb változásokat az életünkben.
